Ez a kep szombaton, azaz junius 18-an keszult a kertben, az olasz vacsora elott. Az Alex beszel hozzam, mogottem pedig az uj magyar lany, az Ildi ul.


Alex es en az olasz vacsora elott 

Ma egyebkent megint emlekszem, hogy mit almodtam. 2 emberrel utaztam (mar nem emlekszem kikkel), de nekem elobb ment a repulom, mint nekik, este 8-kor indult, es siettunk ki a repterre. En Becsbe utaztam, es magyaraztam nekik, hogy ez lesz az elso tengerentuli utam, miota itt vagyok. Viszont az ido egyre fogyott, es tudtam, hogy nem fogok kierni, mert mindenfele esemeny hatraltatta a sietest: a rossz iranyba meno metrora szalltam, aztan a taxi dugoba kerult, aztan el kezdtem karomkodni, es a kanizsai Nagyszuleim megjelentek, es leszidtak, nekem meg vegig kellett hallgatnom. Kozben folyton az oramat neztem, es 7.40-kor gondoltam, kesz, mar mindenki fenn ul a repulon, en meg meg csak a repteren sem vagyok! Nemzetkozi jarat, mire atvilagitanak, meg atmegyek a terminalba...lekestem. Mar azon tortem a fejem, hogy lehet helyet foglalni a kovetkezo jaratra, es vajon egy egesz napot varnom kell-e.

Tegnap este kosaraztunk, jo sokan, es en nagyon rosszul jatszottam - vagyis maga a jatek nem volt rossz, de semmi nem ment be. Amugy egy csomot lehetett rohogni az Andi-n, Jamal-on, Ozgur-on, szokas szerint.

Ma pedig visszakerultem a 3-as szamu irodamba, mert az Ilona elutazott, ugyhogy ma innen fogok semmittenni, vagyis allast keresni, szakdogahoz olvasni, es a Wimbledon esemenyeit figyelemmel kovetni. Most ezt az uj hobortot talaltam ki magamnak: Wimbledon! Az ember elolvas 2 cikket rola, es maris be tud kapcsolodni egy teniszrol szolo beszelgetesbe! Most megyek is, megnezem a New York Times sportmellekletet, mit irnak...itt a cikk!