Nnna. Most uj blogot kezdtem.

Igen. Akkor ez lesz az elso bejegyzes...szoval az elozo blogon az utolso bejegyzes egy spanyol szamnak a szovege. Persze jol nez ki, de en sem ertek belole sokat. Azert tettem fel, mert 1. a bostoni ut alatt vegig ezt a CD-t hallgattuk (az eloado a kolumbiai Juanes) es ez volt a kedvenc szamunk a Mariaval (argentin) es a Francescaval (olasz). 2. Arrol szol ez a szam, hogy valaki hogyan birkozik meg a szakitassal - tengo la camisa negra: fekete inget olt magara, es aztan a szamban arrol enekel, ez mi mindent jelkepez.

A bostoni ut a legeslegjobb elmeny volt, amit itt Amerikaban ateltem. Pentek este indultunk, ejfelkor. A mi autonkat Gianmarco vezette, mellette Giorgio navigalt. A Justo es en ultunk hatul. Probaltunk aludni (en vittem parnat is), de a masik autobol a Jamal fel orankent rank csorgott valami fontos mondanivaloval pl. hogy nezzuk, milyen szep a hold. A vicces az, hogy mi errol nem is tudtunk, mert a Giorgio vette fel a telefont, es csak annyit hallottunk, hogy mondja, "yes...yes"

A terkepeket en nyomtattam ki a mapquestrol, ket peldanyban, mind2 autoba 1. Amint elhagytuk a Delaware Memorial Bridge-t, elfordultunk jobbra a 295-oson, es 20 perccel kesobb eszrevettuk, hogy a tobbiek nem kovetnek minket. Telefonaltunk, de nem vettek fel - most nem, persze elotte folyton hivogatott minket a Jamal. Kesobb elmondtak, hogy aludt, es a lanyok nem mertek felebreszteni...a telefont pedig nem adta oda az elol uloknek (Maria vezetett, mellette Francesca) mert "fontos uzenetet var". Nalunk a Giorgio nezte a terkepet, es mondta, hogy a tobbik biztos nem kanyarodtak le a hid utan, ugyhogy rossz uton mennek. Vegre elertuk oket telefonon, kerdeztek, hogy mi kaptunk-e autopalya jegyet. Nem...na mentunk meg egy orat, hogy majd csak talalkozunk, mikorra kiderult, hogy mi vagyunk a rossz uton, mert a hid utan egybol jon a New Jersey Turnpike es nekunk nem kellett volna elkanyarodni.

Szoval hosszas kalamajka utan (meg megalltunk New Yorknal es egyszer Connecticutban) elertuk Bostont. Leparkoltunk, varosneztunk kicsit, elmentunk egy Freedom Trail nevezetu piros vonalon, es ott sok mindent lehet latni. Erdekes volt, hogy a varosban az utcak egyaltalan nem parhuzamos-merolegesek, hanem "normalis" kacskaringosak. Es a regi es az uj nagyon jol valtakozik. Es nagyon szep idonk volt, bar elegge faradtak voltunk. En alig aludtam valamit, de a tobbiek sem nagyon.

Majd folytatom a beszamolot, most megyek egy kicsit dolgozni.