A mult heten kitalaltam magamnak egy uj foglalkozast: irodalomkritikus akarok lenni - vagyis mar nem, mert most festo akarok lenni. A Kingaval voltunk egy kavezoban, ahol nagyon rossz kepek voltak a falon, es azokat arultak 250 euroert!!! Igy en is meg tudnek gazdagodni. Festenek egy-ket kepet, jo dragaert eladnam (egy kis publicitas az interneten, a Marion irna rolam egy francia ujsagban, a Joyce beszelne egy ket muzeumos ismerosevel...) utana pedig...bejarnam Kenyat es Zimbabwet.
Most van egy uj kedvenc szamom: Lloyd, I'm ready to be heartbroken (Camera Obscura)! (I’ve got my life of complication here to sort out
I’ll take myself to an east coast city and walk about)
Hat igen. East Coast City. Azt is kitalaltam, hogy kell egy amerikai vizum. Megneztem, es kerhetek innen, de azt irtak a honlapon, hogy sokkal tobb esely van arra, hogy megkapom, ha a pesti kovetsegre adom be a kervenyt. Viszont hogyan, meg mikor menjek interjura, meg mit...ahhh...miert ilyen bonyolult ez a dolog?
A Kingaval voltunk a berlini Guggenheim muzeumban (ahol az egyik kepeslapon ez volt: "faq: where is the rest of the museum" mert tenyleg csak 2 terembol allt az egesz), na es ott voltak vicces targyak, peldaul egy zacskoban egy cigaretta, es felette egy felirat: "Forget about him". Ami vegulis annyira nem nehez, mert mindenkit meg lehet unni, mindenkibe bele lehet faradni, es ugyis elmulik a szerelem, nem?
No comments:
Post a Comment