Ma éjjel azt álmodtam, hogy Amerikába készültem, mégpedig Washingtonba. Már a repülőtéren voltam, és azt nézegettem, vajon melyik gép lesz a mienk. Eleg keves utas volt, így egy nagyon kis busszal vittek ki minket egy nagyon nagy géphez. A buszon azonban el kezdtem keresni az utlevelemet, amikor elontott a panik: rajottem, hogy nincs vizumom! Elfelejtettem! Teljesen leizzadtam, es azt sem tudtam, hogy fordulhatott ez VELEM elo. Idegesen lapozgattam az utlevelben, de csak az a vizumom volt benn, ami mar lejart. Eszembe jutott, hogy "meg 30 napig ott lehet maradni a vizum lejarta utan" de az az idopont mar szanalmasan regen elmult. Ekkorra mar teljesen bepanikoltam. Izzadtam meg azt sem tudtam, most mi legyen. Csak arra gondoltam, lehetetlen, hogy vegigcsinaljam a sok oras repulest, ha ugyis visszaforditanak! Felhivtam az Anyut az irodaban, es o is tok ideges lett. Aztan a steward azt mondta, megprobalnak beszelni majd a vamosokkal, mert ilyen elo szokott fordulni. Ezt elhittem. Felhivtam megint az Anyut, aki kozben felhivta az amerikai nagykovetseget - ezt furcsalltam, de mondtam neki, hogy nem erdekes, mar el van intezve. De annyira el kezdett dobogni a szívem, hogy felebredtem.

Aztan a masodik reszben egy buliba mentem, ahova mar ugy mentem oda, hogy nem erdekel semmi, le fogok szolitani valakit, es aki megtetszik, attol nem tartozkodom. Bementem, es ott volt a Nemeth Kristof egy pult mogott (o volt a barpultos) es megbeszeltuk, hogy elmegyunk tancolni, de elobb megnezunk egy filmet. Vegig izgultam, hogy nehogy ugy szolitsam, hogy Geza. Aztan filmnezes elott, amikor bementunk egy sotet moziterembe, lattam, hogy felhuz egy orvosi gumikesztyut. A kesztyun volt egy lyuk a csukloja korul, ebbol jottem ra, hogy drogos (nem tudom, hogyan). Valami uruggyel kimentem, aztan szaladtam el onnan, nehogy utanam jojjon. Kozben gondoltam, "hat ennyit az en bulizos fiuzasaimrol"