megint egy álmom

Almomban a Zsuzsaval ultem egy vonaton, es egy nagy to v. tenger partjan voltunk. Rossz ido volt, es fujt a szel. A Zsuzsan kirandulo ruha volt. Megallt a vonat, es o elorement, ugyhogy gondoltam segitek odavinni a cuccait, mikor lattam, hogy nem csak egy hatizsakja van, hanem egy nagyon nagy turista hatizsakja is. Ami gyanus volt, es kicsit bosszantott is, hogy eleve ugy szamolt, hogy valaki (en) majd segitek neki. Visszajott, es mondtam neki, hogy ugye tudja, hogy en csak egy napig tudok maradni. Mire o atkapcsolt sirankozasba, meg erzelmi zsarolasba, hogy pedig o mar beleelte magat, a baratja sincs itthon egesz hetvegen. De nem engedtem, mert nem erdekelt, hogy a Zsuzsa megharagszik ram.

Aztan a Szilvivel mentem karonfogva (pedig szerintem meg soha az eletben nem mentunk ugy) egy iskola udvaran, es egyszercsak ott jott a Magyarics. Tokre meglepodtem, es lelkifurdalast ereztem (mint majdnem mindig a Magyariccsal kapcsolatban, csak nem tudom, miert). Koszontem neki, es a M. el kezdte mondani, hogy most nagy atepitesek lesznek, mert egy emlekmuvet fognak emelni az iskola ket resze koze, amit majd athidalnak. Eloszor furcsallottuk, de aztan megjegyeztem a Szilvinek, hogy hiszen a Battyhanyban is volt ilyen. Akkor elhaladtunk egy varosszeli helyen, jobbra ott volt a kanizsai Tesco, balra viszont egy buszpalyaudvar, es a buszokra ra volt irva, hogy "Győr Volán" eloszor is, hogy kerul ide egy buszpalyaudvar, kerdeztem a Szilvit, aki mondta, hogy akkor epitettek, mig en nem voltam Magyarorszagon. Masodszor mi az, hogy győri buszok, hogy kerulnek azok ide? De valami folytan Győrből jartak arra a helyre az emberek (talan az iskolaba, vagy a tengerpartra - persze nem a Tescoba).